A regisztráció első napján izgatottan ülsz a gép előtt és figyeled hogy
mikor élesedik a rendszer.
Időnként frissíted a kinizsi.org/reg oldalt.
...mert attól tartasz, hogy gyorsan megtelik a korlátozott létszám...
....és már éppen azon gondolkodsz, hogy beszélsz a rendezőkkel...
...de végül pár nap múlva megjön a megerősítő e-mail a sikeres regisztrációról.
Majd eljön a pillanat, amikor meg kell mondanod a kutyádnak, hogy
ebek nem indulhatnak a Kinizsi Százason.
A túra reggelén boldogan keféled a bakancsod.
Aztán a rajtban összefutsz egy sokszoros Kinizsi Százas teljesítő cimboráddal.
De meglátod azt a spanodat is, aki még sosem gyalogolt egyszerre 15 kilométernél többet.
Dorogon a kisboltban az eladónő meglepődik, hogy gyalog jöttél Budapestről, és gyalog mész tovább Tatára.
Diszkréten összenéznek a kolléganőjével.
A Getére úgy mész fel, mint Superman.
De a végére azért kifulladsz.
Megdöbbensz, hogy egyik haverod jóval később indult mint te, és már mégis itt van. Aztán már rohan is tovább.
Persze néhányan most is össze-vissza hadonásznak a túrabotjukkal, nem figyelve túratársaikra.
A katlanban hőség van, és néhány pollen is került a levegőbe.
Már egyre nehezebbek a lépések.
Bányahegyen a túratársaid megkérdezik, hogy jól vagy-e. - Ja - feleled.
Itt már a többiek mozgása is elég furcsa.
Aztán végül a célban átveszed az okleveled és a jelvényed.
A legtöbben örülnek, de sajnos nem mindenki ért be szintidőn belül.
Bizony hazafelé a vonaton / autóban eléggé büdös van.
És már alig várod, hogy hazaérj, levetkőzz és fürödj egy jót.
képek forrása:
444.hu és Buzzfeed.com
készítette:
Csetneki Sándor
Tipp:
A Kinizsi Százas útikalauza, az első könyv a Kinizsi Százasról!