Csetneki "BornToBeHard" Sándor
  a Krónikus Kinizsi Krónikás (by Ottorino)
  Túrabeszámoló a  
  38.* Gete-mászásomról,  
  avagy Kinizsi 70 speciál,  
  Lajossal  

  2017. augusztus 25-26.
   IIII   IIII   IIII   IIII   IIII   IIII   IIII   III 


Mostanában nem mindig van ihletem beszámolót írni, főleg ha egy túra nem teljesen a tervek szerint alakul, ez azonban annyira eseménydús és emlékezetes túra volt, ráadásul relatív kudarca ellenére egy olyan jól sikerült és jó hangulatú kirándulásnak bizonyult, hogy muszáj megírnom.

(Még az augusztus eleji, 70 + 70 kilométeres Rockenbaueremről sem írtam meg a részletes beszámolót, de ebben az írásban szóba kerül majd az is - hiszen gyaloglás közben Lajossal is szóba került.)

Kinizsi.org - tudod-e hogy hol van Dorog?

(...ott a πna dróton forog)

Dorogon a pincesor, vagyis a temető utcáján mentünk felfelé valamivel éjfél után, amikor lépteink halk, ritmikus neszét egyszer csak egy nyitott, emeleti ablakból kiáradó szenvedélyes női sikoltozás törte meg. De olyan hangerővel és átéléssel, hogy Kovi sírva könyörögne a hangmintáért. Lajos sem ment el mellette szó nélkül, hogy a nő nem ment el szó nélkül, kamaszosan nevetgéltünk. Úgy fél vagy egy perc után csend lett, véget ért az apex. Majd kisvártatva egy másik irányból hatalmas, trombitáló orrfújás hallatszott.
- Úgy látszik, itt minden ilyen orbitális - mondtam Lajosnak. - Nincs is jobb egy jó orrfújásnál - tettem hozzá.
- Sebaj, hamarosan mi is a csúcson leszünk. A Getén - folytattam, kissé túlmagyarázva, hiszen merre vinne az utunk ha nem arra.
- Az azért nem ugyanaz.
- Nem, de azért még ritkább. Jó esetben persze. Még egy olyan Gete-bubusnak is, mint én, aki már majdnem negyvenedszer megy fel a hegyre.

(A Kinizsi egyébként pár éve már a másik, felső utcán halad hivatalosan, a temető miatt mentünk mégis a régi útvonalon, hogy ott vizet vételezzünk. Végül viszont a temetőt zárva találtuk. A hangokat egyébként valószínűleg a felső utcán is hallottuk volna.)

A terv: Kinizsi sztovka módra

Lajos barátommal elhatároztuk, hogy "sztovka módra" bejárjuk a Kinizsi Százast. Így tehát a régi csehszlovák százasok időrendjét követve már péntek délután (Rich Piana halála napján, persze ezt akkor még nem tudtuk) útra keltünk, megcserélve a napszakokat. Pontosabban a klasszikus sztovkák este indultak, mi ezzel szemben rögtön munka után, délután négykor, elsősorban amiatt, hogy utána több időnk maradjon a hétvégéből. Önző módon nem kerestünk további túratársakat, be sem jelentettük előre a túrát, mert már úgyis rég beszélgettünk, meg ketten talán jobban is haladunk mintha nagyobb társaságban mennénk. Egy olyan, végül túlzottan optimistának bizonyult tervünk is volt, hogy akár 20 órán belül Tatára érhetünk.

Ami a hangokat illeti, mondtam is Lajosnak, hogy látod, érdemes volt eljönni. Meg a nyelvzseb miatt is. Lajos ugyanis nem tudta, hogy az Asics cipője nyelvén zseb van, amibe be lehet tűrni a cipőfűzőt, hogy ne akadjon be a gallyakba, stb. Nekem is ilyen van az új Salomonomban, amiben mentem. Láttunk táblákat is, "előzd meg az erdőtüzet" felirattal. Persze a közelmúlt mediterrán tüzei után kevésbé vicces, de az erdőtűz megelőzéséhez elengedhetetlen, hogy gyorsan és jó irányban fussunk, lehetőleg átlépve a szélsebességet.


Visszatekintés az aranyló késődélutáni napfényben a városra a Kevélyről, 17:43-kor. Katt képre ha meg szeretnéd nézni jobban.


20:21: a csodálatos Szeretet-forrás, ha ez nincs, gondban lettünk volna.
A szerpentin alja előtt egy kis kitérővel érhető el.


A szerpentinről, 20:50-kor már csak Pilisszántó fényeinek sejtelmes csipkéjét láttuk baszki.


Pilis-nyereg, 22:06.


A Kakukk, hajnali 4:41-kor.


Lajos megtalálja a lufi-üzenetet, 5:55-kor. Azt hittük valami lagzis üzenet, de...


...nem. Viszont Lilient üdvözli valaki, aki jövőre újra jön.


Hívogató függőágyak Péliföldszentkereszten, 6:22-kor. Végül nem pihentünk meg, rendületlenül mentünk tovább.


Dilemma, 6:25-kor: kamu buszmegálló vagy igazi?

Először én gondolkodtam el komolyabban a feladáson Mogyorósbányán. Jó pár percig ültem a buszmegállóban és azt kérdeztem magamtól (meg Lajostól), hogy van-e ennek értelme. Nem volt semmi konkrét fizikai bajom vagy fájdalmam, csak elmerengtem, hogy annyival jobban hangzik-e a 28 a 27-nél, ami miatt érdemes még a szombatot teljesen rászánnom erre a túrára, ahelyett hogy már reggel otthon lennék. Úgy látszik öregszem. Lajos mondta, hogy ő mindenképp továbbmegy, teljesen rám bízza a döntést. Nem volt könnyű, mert csábító volt a gyors hazaérkezés és a következő 50 km megúszása, de aztán továbbmentem.

A következő buszmegállónál, Péliföldszentkereszten újra előjött a a kérdés. Ott fordult a kocka, én mondtam hogy ne adjuk fel, míg Lajos inkább megvárta volna a buszt. Hozzám hasonlóan neki sem volt semmi baja, inkább csak a kényelem miatt. Aztán mondtam neki, hogy itt nincs értelme várni a buszt, lehet hogy ez csak egy kamu buszmegálló, állítólag Nyugat-Európában vannak ilyenek, pont az idősotthonok mellett mint itt Pélin. Az idős, feledékeny, könnyen elkóboroló lakó kimegy, hogy hazamenjen valahová ahol már régen nem lakik csak az emlékeiben jár, és várja várja a buszt, de mivel az csak egy kamu buszmegálló, a busz nem jön és egy idő után szépen visszamegy az otthonba. Így aztán továbbmentünk, és alig tettünk meg száz métert, már jött is a busz. Vigasztaltam Lajost, hogy látod, nem is állt meg a busz, de ő konokul kitartott és azt feltételezte hogy csak azért nem állt meg, mert miután eljöttünk, senki sem maradt a megállóban.


Pusztamarót, 8:16. Az a szemtelen Lajos már ott pihen a padon, a napon.
És még megkérdezte: - Na mi van BornToBeHard, megjöttél?
Az esőházban meg valami nagy banzáj készülődött.


Már letérve a K-100 útvonalról értünk Királykútra 9:31-kor.
Héreg innen csak pár kilométer.

Mikor hol jártunk?

Bár a fényképek nagyjából már elmesélték, a telefonomba, Sziamiaúba is felírtam még pár adatot, hogy mikor hol jártunk:

16:19 rajt
19:29 Hosszú-hegy
21:56 Pilis-nyereg (talán az első alkalom, hogy este/éjjel vagyok a Pilis-nyeregben és nem fázom)
23:26 Kesztölc, buszmegálló
0:18 Dorog, padok
0:42 elhagyjuk Dorogot
1:50 Nagy-Gete
3:30 Hegyeskő
4:00 Tokodi pincék
4:41 Mogyorósbánya
5:30 Öreg-kő
8:16 Pusztamarót
8:45 némi tanakodás után indulás Héreg felé a piroson
9:31 Király-kút (itt legutóbb a 2014-es Gerecse 50-en jártam)
10:00 Héreg, cél
10:25 jött a busz

Csillagnézés a Nagy-Getén

A Getére felfelé találkoztunk egy pár fős csapattal, talán középiskolai osztálytársak lehettek. Épp pihenőt tartottak, így nem tudtuk eldönteni, hogy a Getéről jönnek lefelé vagy épp oda tartanak. Végül lassan felértünk, én némileg lemaradva Lajos mögött. Fenn megpihentünk, és mivel jó idő volt, néztük a csillagokat majd el is aludtunk kicsit. Úgy húsz perc múlva Lajos ébresztett hogy nagyon fázik, így továbbmentünk.

Zümmögéspara Öreg-kőnél

Ültünk a padon Öreg-kőnél, amikor egyszer csak monoton, morajló zümmögésre lettem figyelmes. Egy darázsfészek lehetett a közelben, így aztán óvatosan továbbindultunk.

Beszélgetések - a nyelvtanulásról

A legtöbbet talán a nyelvtanulásról beszélgettünk út közben Lajossal, egy rövid ideig angolra is váltottunk. Megbeszéltük, hogy valóban van sok hasonlóság a hosszútávú túrázásban és a nyelvtanulásban.

Kalandok a Rockenbaueren - Melchiades és a jég

Elmeséltem Lajosnak azt az érdekes esetet, hogy a Rockenbauer bejáráson Szentpéterföldén holtpontunk volt, a vizünk is jócskán elfogyott, és nagy kísértés volt a buszmegálló. Ott egyébként főleg Istinek fogyott épp el a vize és söre mellett a motivációja és kedve is. Késő délutánra járt, még hőség volt, az utcán senki. Mondom Istinek (akivel tavaly egyébként már teljesítettük a Rokit) hogy azért menjünk kicsit vissza, hátha látunk valakit akitől kérhetünk vizet. Egy udvaron aztán láttam egy kisebb társaságot egy autó körül, odamentünk a kerítéshez és integettem nekik. Beinvitáltak, hűtőből kivett hideg vízzel kínáltak, plusz kólával, Istit pedig tejszínes - tejes kávéval is (engem is, de én nem kávézom). Vagy fél órát beszélgettünk, kiderült hogy már hallottak a Rokiról, sőt van egy közös túrázó ismerősünk is. Szerény, de tisztán tartott hajlék volt, és rég tapasztaltam ilyen vendégszeretetet. Az útra is kaptunk hideg vizet. A végén amikor eljöttünk, kérdeztem Istit, hogy tudja-e milyen családnál jártunk. (nem tudta; egyébként azért volt érdekes, mert Isti azért meglehetősen jobboldali)

Aztán elmeséltem még Lajosnak a méheket is a Rockenbaueren, amikor a seprésből visszafelé tartva majdnem beültünk Gabriellával a megállóba megpihenni, aztán láttuk hogy ott van egy nagy fészek (vagy nem tudom hogy mondják a méheknél), meg azt is, amikor a céltól már csak 100-200 méterre voltunk, de gyakran meg kellett állnia és mondta, hogy még sosem érzett ilyen fájdalmat mint most - nem csak túrán, hanem úgy általában, sosem.

A liebling zsidó(zó) viccem

Lajosnak elmeséltem a kedvenc zsidó(zó) viccemet is. Még a szovjet érában Moszkvában híre megy hogy az egyik boltba aznap narancsszállítmány érkezik. Állnak kígyózó sorban az emberek már kora reggeltől, egyszer csak bemondják: elvtársak, sajnos kevesebb narancs érkezik a vártnál, a zsidó elvtársakat megkérjük, hogy fáradjanak szépen haza, nincs itten csencselés a naranccsal. Rendben, a zsidók hazamennek. Telik múlik az idő, megint megszólal a hangosbemondó: elvtársak, sajnos még kevesebb narancs fog érkezni, megkérjük hogy aki nem nagycsaládos, az menjen haza. Így megy ez még egy darabig, lassan esteledik és már csak két veterán hadirokkant áll a sorban. Végül újra megszólal a hangosbemondó: sajnáljuk elvtársak, azt a hírt kaptuk hogy ma mégsem érkezik meg a várt narancsszállítmány, menjenek haza. Mire az egyik hadirokkant azt mondja a másiknak:
- Na, már megint a zsidók jártak a legjobban!

Csíktalan sikló

Lajos látott egy siklót is, de mire lefényképezte volna, a piros jelzés köves útjáról besiklott a fűbe. Mondtam is Lajosnak, hogy nem mindegy hogy csíkos sikló, vagy pedig ilyen csíktalan.

Miért nem folytattuk?

Igazából nem volt semmi bajunk, csak valahogy elfogyott a motiváció. Rájöttünk, hogy 24 órán belül nem nagyon lenne meg, sőt lehet hogy 25-26 órával már jobban a késő délutánba nyúlna mint terveztük. Amúgy nagy dilemma volt, nekem végül az döntött, hogy másnap egy állásinterjúm is volt, meg így azt gondoltam hogy már aznap elutazom a barátnőmhöz inkább (bár végül úgy alakult hogy nem). Szóval a kényelem meg az érzelmi és civil élet nyert a túra fontosságával szemben ezúttal. Sokat gondolkodtam abban a pár percben rajta, amikor az elágazáshoz értünk és dönteni kellett, hogy most akkor meglenne a 28. bejárás, stb, de arra jutottam hogy meglesz az még, legfeljebb kicsit később érek el a 100 Kinizsi / Iszinik bejáráshoz. (Lajosnál hasonlóan, ő egy másnapi családi kirándulás miatt szeretett volna előbb hazaérni és nem teljesen "szétcsapni" magát a túrán, azt meg megbeszéltük hogy sem egymást lebeszélni, sem rábeszélni nem fogjuk a folytatásra / feladásra, mindenki maga dönt. Ő akkor már biztos hogy a héregi megoldásban, aztán végül én is úgy döntöttem - bár egy fél literes kólával próbált "zsarolni", hogy azt odaadja ha továbbmegyek, mert bányahegyi kólának szánta.

Megérkezés Héregre

Jó volt megérkezni Héregre. Előtte még a festői Király-kútnál pihentünk kicsit, Lajos készített sajtos-szalámis kifliket. Héregen a kisboltban vett Lajos két sört, azt elkortyoltuk a - visszatérő motívum, hol máshol - buszmegállóban az idilli délelőtti napsütésben, aztán én meg jobb híján a boltban bekéredzkedtem vécére (ezt nem azért írom, mert bárkit is érdekelne, csak főleg majd magamnak ha újraolvasom, hogy ezúttal egész jól voltam gyomorilag is a túra során - bár mostanában ritkán van gond szerencsére -, csak itt vált sürgetőbbé a dolog). Aztán jött is busz, ami szinte a lakás előtt tett le, Lajos pedig visszautazott Budapestre.

Hát ez most nem volt iskola a határon

Ezúttal tehát nem feszegettük a határainkat, de azért ez a túra is jó iskola volt, és kell az embernek az ilyen élménytúra is. Ja igen, el ne felejtsem leírni: gyengék voltuk. De jó volt.


Csetneki BornToBeHard Sándor,
avagy a Krónikus Kinizsi Krónikás (Ottorino szavaival),
szumós néven, ójapánul: Totyicuki, azaz Rettentő Földrengés

észrevétel: cssandor kukac gmail pont com

Adatok:

táv: ≈ 70 km
szintkülönbség: ≈ 2500 m
rajt: Békásmegyer, 16:19
cél: Héreg, ≈ 10:00
(tervezett cél: Tata)
teljesítési időnk: ≈ 17 ó 40 p
időjárás: optimális
hangulat: idilli
wc: csak a végén a kisboltban


Lajos tanácsai a túrabeszámolóval kapcsolatban:

- Nehogy kihagyd a lufis üzenetet, meg az sem, hogy gyengék voltunk :)


Eddigi Kinizsi Százas végigjárásaim (27):

Ugyan most a 28. nem sikerült, de azért ez a 27 sem kevés (persze mihez képest, valakinek csak hivatalos Kinizsi Százas teljesítéséből több van), és talán eljutok 100-ig is, ha addig meg nem jön az eszem.


Ebből Kinizsik sztovka módra:

Sztovka módra eddig kétszer jártam végig a Kinizsit, egyszer 2014 áprilisában Agárdi Petivel (és féltávig Ernával), egyszer pedig 2015 májusában Áronnal.


Eddigi Gete-mászásaim:


A korábbi 37 Gete-mászásomat az idei Kinizsi Százas beszámolómban számolgattam össze.


Korábbi túráim Lajossal:

Börzsöny éjszakai (2012),
Mátra 115 (2012),
Rockenbauer 130 (2012),
és még több túrán is összefutottunk.


11 - 11 Kinizsi, fej fej mellett

Lajossal egyébként fej-fej mellett haladunk a hivatalos Kinizsi Százasokat illetően, ő is 2007-ben kezdte mint én, és azóta mindegyiket zsinórban teljesítette ő is. Így már tavaly óta a "zsinór listán" is ott vagyunk.


A mostani útvonal:

Békásmegyer és a Kis-Gerecse alja között a Kinizsi Százas útvonalán, majd onnan a kék sávról a piros sávra áttérve le Héregre.


Idei sikeres százasaim:


CsPI, Gerecsei Térképkör, Kinizsi Százas


Októberben újra megpróbáljuk sztovka módra!

A terv szerint München barátommal október 6-án pénteken újra nekiindulunk sztovkra módra, várhatóan egy 3-4 fős csapattal, lehet hogy Lajos is jön. Legalább már nem lesznek darazsak, és jó edzés az Iszinikre is.


Olvasnál sok-sok régi és új Kinizsi Százas beszámolót?

Megújult és bővült a Nagy Kinizsi Százas táblázat, beszámolók, képgalériák és videók sokaságával!