5. Iszinik 100-am, avagy
40. alkalommal a Getén

kiadós későőszi séta a Kinizsi Százas útvonalán

2017. 11. 18 - 19. teljesítési idő: 24 óra 30 perc (fél órát hagyva benn) Sissy és Jeremcsuk István társaságában

Röviden, hogy hogy is volt

a héten nem Rich Piana halt meg, hanem Lil Peep
a bevásárlást péntek estére hagytam
igyekeztem kialudni magam a túra előtt
reggel még gyorsan megcsináltam a Duolingót, 304. napom a szériában
János vitt el minket a rajtba
néhány túratárssal többször is összefutottunk
tartottam magam a száraz novemberhez, és szerencsére az időjárás is...
...ami most a tavalyival ellentétben optimális volt
Gete mászás a Stayin' alive-ra
a Gete most sem adta magát könnyen...
...de sikerült!
meglett az ötödik teljesítés, és az ezért járó érem
továbbra is ez az egyik kedvenc túrám
28. alkalommal jártam végig a K-100 útvonalát

Személyes előzmények

Az Iszinik 100 egy időben a mumusom volt. Amikor először nekivágtam 2011-ben, már ötszörös Kinizsi Százas teljesítő voltam, az Iszinik mégis erősebbnek bizonyult nálam. De végül az a kudarc és az abból fakadó "túradüh" vezetett ahhoz, hogy a 2012-es évemben nagyon sok százast begyűjtöttem, többek között először abban az évben teljesítve a Rockenbauer 130-at, valamint szintén először - és eddig akkor az egyszer - teljesítve a Mátra 115-öt is.

2012-től 2015-ig zsinórban négyszer teljesítettem az Isziniket (és több Csoportos Privát Isziniket is), majd tavaly a bőrigázós időben, sárban Jeremcsuk István barátommal végül a táv feléig, Mogyorósbányáig jutottunk, így megtört a "zsinór" és meghiúsult a jubileum. Némi vigasz, még ha olyan "de a többiek is egyest kaptak a dolgozatukra" kifogásnak is hangzik, hogy bizony tavaly sok olyan túrázó is kiszállt Mogyorósbányán, akik nagyon ritkán adnak fel teljesítménytúrát. Idén szerencsére jóval kellemesebb volt az időjárás (gyakorlatilag "túraidő" volt), így sikeresen célba értem, megszerezve az ötödik teljesítésért járó érmet.

Magam is osztom azt a közvélekedést, hogy az Iszinik 100 nehezebb a Kinizsinél. A jól ismert okok: az időjárás általában kedvezőtlenebb a tavaszinál (bár aki a hőséget nem bírja, annak ideálisabb lehet), a szintemelkedés nagy része a táv második felére esik (a Getét például nem a 40., hanem a 60. km táján kell megmászni, általában már sötétben, a meredekebb oldalról), és ha valaki végiggyalogolja az éjszakát, akkor bizony csaknem kétszer annyit kell sötétben megtennie, mint a Kinizsin (május végén kb. 8 órás az "éjszaka", ilyenkor kb. 14).

Ennek ellenére épp az Iszinik 100 az a túra, ahol a saját legjobb százas időm született: 2014-ben 19 óra 40 perc alatt teljesítettem, azóta is ez az egyetlen olyan százas, amit 20 órán belül végiggyalogoltam. 2015-ben pedig egyszer már teljesítettem az Isziniket Jeremcsuk Istivel is, 24 óra 35 perc alatt. Sajnos idén Istinek a térdfájása miatt féltávon ki kellett szállnia, mert nem akarta a lesérülést kockáztatni egy tervezett külföldi maraton felkészülési időszakában.

Mindenképpen jubileum

Az idei Isziniken mindenképp jubiláltam volna: ha nem sikerül, akkor a Rockbenbauer 130, két privát "Sztovka módi" Kinizsi bejárás (melyek során 38. és 39. alkalommal is megmásztam a Getét) és egy november eleji Gerecsei Térképkör után ez lett volna az ötödik százasom zsinórban, ami nem a tervek szerint alakul.

Így viszont, sikeresen célba érve megtört ez az "átok", és meglett az ötödik Iszinik 100-am. Idén ez egyébként a negyedik százasom, a februári CsPI, a kis jóindulattal / kerekítéssel százasnak tekinthető tavaszi Gerecsei Térképkör (95 km + Turul-séta a túra előtt és után) és a Kinizsi Százas után.

A Meg nem írt túrabeszámoló

Bár nem szégyellem a feladott túrákat, mert lehet belőlük tanulni és edzésnek mindenképpen jók és régebben részletes túrabeszámolót írtam ezekről is, mostanában ilyenkor kevésbé van ihletem, dicsekedni valahogy jobb. Így ezeknek a túráknak a nagy részéről sajnos még nem írtam meg a részletes beszámolót - talán már nem is fogom -, megírtam viszont A meg nem írt túrabeszámolót.

A túra reggele

Rossz szokásom szerint csak reggel pakoltam be a hátizsákomba, de szerencsére sikerült mindent eltenni amit vinni terveztem. A bevásárlást is péntek estére hagytam.

A rajtba, Szárligetre János barátom vitt el, akinek a párja, Sissy volt most az egyik túratársam, Jeremcsuk Isti mellett. (Sissyvel együtt teljesítettük idén a Kinizsi Százast is, az volt élete első százasa, ez pedig már a harmadik). János idén a Nik 40-et teljesítette, előtte a rajtban segített, illetve Somlyóvárnál pontőrködött.

A rajtban segítettem kitenni én is molinókat és sörpadokat cipelni, majd kimentem Jeremcsuk Isti elé az állomásra. A beérkező pesti vonatról leszálló tömegben nagyon sok ismerős arc volt, köszöntünk egymással az ismerős túratársaknak, de Istit sehol nem találtam. Megcsörgetem, erre kiderül, hogy a vonat legelején, a peron másik végén van. Csodálkoztam, hogy került a vonat elejére, amikor ahhoz a Déliben is végig kell sétálni a vonat mellett vagy a vonaton, sokkal egyszerűbb a vonat végén helyet foglalni, de mondta, hogy Kelenföldön szállt fel. Gyorsban bementünk még a Spar-ba bevásárolni Istinek, aztán éppen a rajt előtti percekben értünk vissza a faluházhoz.

Rajt

Rajt fél nyolc után egy-két perccel, a faluház mögötti területről. Nem a szokásos útvonalon indultunk, hanem tereléssel, az iskola és a vasúti aluljáró felé, majd a Petőfi Sándor utcára érve nem jobbra hanem balra fordulva, Nagyegyházáig végig aszfalton, egy vadászat miatt. Az autópálya mellett gyalogolva jött elő az érzés és a gondolat, hogy újra eltelt egy év (vagy a Kinizsitől számolva fél év), ismét a Kinizsi Százas útvonalán vagyok. A idő ideális volt. Sissyvel oda-vissza előzgettük egymást, illetve általában mi haladtunk elől valamivel gyorsabban, hogy aztán Isti időnként megpisszentsen egy Borsodi Bivalyt, meg én is magamhoz vegyek valami enni- és innivalót, így gyakran megálltunk. Több túratárs fel is fedezte a titkot: "Ahá, a Borsodi Bivaly, hat százalék!", mondta egyikük. Istinek elmeséltem a nyíregyházi elefántos videót, röhögtünk. Isti mesélt Bulgáriáról, az elmút hetek eseményeiről. Több túratárs érdeklődött az Ixi és a Gete-kupáról.

Úton

9:56 (12,9 km - 2 óra 25 p) Somlyóvár. Szerelvényigazítás, örömmel üdvözöltem Jánost.
10:35 (16,2 km - 3 óra 4 p) Tornyópuszta.
11:04 (kb. 18 km - 3 óra 33 p) Bodza-völgy eleje, haladtunk szépen.

Most a Bodza-völgyi szántóföld is tökéletesen járható volt, ritkán ennyire ideális. Koldusszállás előtt a padnál felírtuk a kódot, és kicsit megpihentünk.

12:50 (16,9 km - 5 óra 19 p) Vértestolnai műút, Hotdogmen: hotdog és meleg tea, nagyon jólesett mindkettő.
14:16 (32,4 km - 6 óra 45 p) Bányahegy.

Kiszámoltam, hogy szűk 7 óra alatt megtettük a táv csaknem harmadát, ez ezt a tempót tartva 21 órás teljesítési időt jelzett elő. Persze nyilván lassulunk, de ez alapján úgy tűnt hogy van még tartalékunk, optimista voltam.

15:04 (? km - 7 óra 33 p) Schandl-hárs.
15:12 (36,9 km - 7 óra 41 p) Gerecse üdülő.

Úgy hiszem, Isti a Gerecse-oldalnál kezdte mondani, hogy fáj az egyik térdhajlata, és mivel nem akar egy sérülést kockáztatni, ha nem múlik a fájdalom, akkor átgondolja, hogy tovább jöjjön-e Mogyorósbányáról vagy esetleg Dorogról. Mondtam neki, hogy ezt ő érzi, hogy milyen jellegű fájdalom, és hogy bár szeretném ha tovább tudna jönni, de megértem ha kiszáll.

15:44 (39,4 km - 8 óra 13 p) Pusztamarót.
16:49 (43,8 km - 9 óra 18 p) Bika-völgy.

(A fejlámpát valamivel Bika-völgy előtt, a "hullámvasút-nyiladék" részen kellett felkapcsolnom - "brumbles have thorns" - mondtam Istinek, bár most szerencsére nem vészes annyira a szedertüske-helyzet.)

18:15 (50,1 km - 10 óra 44 p) Mogyorósbánya, Kakukk. Sissy már jó negyed órája várt minket.

Nagyon finom zsíroskenyér, nagyon finom tea. Istinek vettem két forraltbort. "The smell of mulled wine". Szórakozottságomban elfelejtettem pecsételni (ez már több száz métert megtéve, a temetőt elhagyva jutott eszembe), de szerencsére készítettem fotót a Kakukk előtt, így bíztam benne hogy ezzel majd tudom igazolni, hogy ott jártam. Isti végül a Kakukkban maradt, később felhívtam, sikerült szerencsésen haza is jutnia. Megbeszéltük, hogy egy CsPI alkalmával még ezen a télen revansot veszünk a túrán.

19:13 (52,7 km - 11 óra 42 p) Tokodi pincék. Csaknem fél napja úton voltunk már.
20:10 (kb. 55 km - 12 óra 39 p) Tokod. A 40. alkalom, hogy életemben felkapaszkodok a Getére. Két srác megelőzött minket, a telefonjukból / hangszóróból hangosan szóltak Queen dalok, majd a Bee Gees-től a Stayin' alive. Így fáradtan, de vidáman kapaszkodtunk fel a hegyre. El-elfogyott a levegőm, és előjött a náthám - baszki, ez a Gete megint taknyosra szopat.

21:17 (58,6 km - 13 óra 46 p) Gete-csúcs. Oczal várta a felérkezőket a tábortűznél. Eddig jobban álltunk az időtervnél, amit János 24 órás teljesítésre készített (1 óra tartalékot hagyva, mert 25 óra a szintidő), de valószínűleg lineárisan, csak a távokat figyelembe véve készítette, így mondtam Sissynek hogy nem kell aggódni, természetes, hogy a Gete sok időt és energiát kivett, de lesznek még gyorsabb szakaszaink.

Derült égből fasírt  :)

22:23 (63,9 km - 14 óra 52 p) Dorog, Molnár söröző.

A pontőrtől, K-tól kaptam a rongát, a negatívot meg a savat, még arra is beszólt, hogy Sissy - kérésem nélkül - felajánlotta nekem az egyik (egyébként nagyon finom) fasírtos szendvicsét. Gyalogolok itt több mint 60 kilométert, megmászom a Getét (40-edszer ugye), aztán ez a hála, mármint most nem a fasírtos szendvicsről beszélek. Meg hogy lassúak vagyunk. Anyá... a nyáron majd gyorsabb leszek. Meg figyu, menj akkor végig gyorsabban, hinnye. De azért remélem nem leszünk fasírtban.

(Részemről semmi faché nincs amúgy, meg különösebben nem is vettem fel a dolgot, csak nem igazán értettem a kötekedés / sajátos humor okát.)

A jól fűtött Molnár sörözőből kiléptünk vissza a hűs éjszakába, először dideregtünk, főleg Sissy. De aztán persze jobb lett az idő, bár most itt egy darabig nem volt emelkedő.

Az Iszinik 100 Kesztölcön kezdődik

23:38 (kb. 70 km - 16 óra 7 p) Kesztölc vége, legalábbis elhagytuk az utcákat és megmássztuk a dombot. Majd könnyű lejtő, és a Kétágú-hegy előtt, a domb aljában mécsesekkel kivilágítva várt minket az ellenőrzőpont.

The easy day was yesterday

Nehéz a felkapaszkodás a Kétágú-hegyre, de szerencsére jóval könnyebb a Geténél, és rövidebb is mint amilyenre emlékeztem. Kiderült, hogy Dorogon felejtettem a palackomat, de Sissy adott inni az ivózsákjából.

01:15 (74,8 km - 17 óra 44 p) Pilis-nyereg. Sistergő volt a pontőr, örömmel üdvözöltük egymást.

A szerpentinen ereszkedve már nem estek jól a kövek, fájt a forgóm is. Az orrom is be volt dugulva még kicsit.

03:30 körül (?) (83,3 km - 20 óra) - Pilisszentkereszti műút, Henrikék, fűtött sátor.

Eszembe jutott, hogy Te jó ég, 2014-ben ennyi idő alatt már a célban voltam?

04:19 (86,2 km - 20 óra 48 p) Hosszúhegy, kódos pont.
05:25 (90,8 km - 21 óra 55 p) Csobánkai műút.

Innen már csak 10 km...

...na de milyen 10 km!

90 km után... A Kevéllyel... De a vége lejtő. Aztán a város. Célegyenes.

Sárgát dobtam persze útközben párszor, de a kevély-nyeregbe kapaszkodva még kihasználtam a sötétséget, és kicsit letérve az útról elmentem vécére.

6:16 (93,5 km - 22 óra 45 p) Kevély-nyereg, az utolsó ellenőrzőpont.
6:36 (94,3 km - 23 óra 5 p) Nagy-kevély, innen már lényegében csak lefelé vitt az út.

Sissyvel és Andival hirtelen nem találtuk az iskolát, előjött a Prágai Százas flashback.

8:01 (101 km, 24 óra 30 p) Békásmegyer, Veres Péter Gimnázium, cél.

Asciimótól megkaptam az oklevelet, érmet, gratuláló kézfogást.
Virsli, mustár, kenyér, egy kis pihenés.
Egy sráccal beszélgettünk a könyvemről.

Köszönöm, és gratulálok!

Köszönöm a társaságot Sissynek és Istinek, a sok találkozást, beszélgetést az alkalmi túratársaknak, és köszönöm Asciimo és a rendezők munkáját. És gratulálok mindenkinek aki küzdött.

To conclude

Salomon cipő bevált. El kellene kezdenem a regényemet. Az ötlet már megvan: részben a nyelvtanulásról fog szólni. Többször találkoztam Gabriellával is, aki az idei Rockenbauer 130-on volt túratársam a táv végén és hősiesen harcolt. Jó volt sok ismerőssel összefutni, jó volt végigmenni ismét az útvonalon, és persze még jobb volt hazaérni.

 



Csetneki Sándor, 2017. 11. 26._