nem csak túrazokni: minden, ami túrázás


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


Interjúk - Interjú Darvas Mártonnal, a Galyavár 110 rendezőjével

Következzék a túrazokni.hu első saját interjúja. Darvas Márton, az egyik legextrémebb és legkülönlegesebb hazai teljesítménytúra, a Galyavár 110 főrendezője válaszolt a kérdéseimre (megjegyzés: Marci seprőként túratársam volt a 2012-es Mátra 115 teljesítménytúrán).

- Szia Marci! Hogy jött az ötlet, hogy megrendezd a Galyavár 110-et?

- Még 2011 elején jött elő egy teljesítménytúra fórumos beszélgetésben poén szinten, hogy lehetne valami Mátra 115 nehézségű durvulást rendezni télen. Az ötletelés alatt felmerült - mint még nagyobb agyamentség - egy 24 órás verseny a Mátra 115 meredekségéről híres-hírhedt Galyavár bónuszkörén. Nekem ez nagyon megmozgatta a fantáziámat, mivel egy kis számolgatás után kirajzolódott, hogy az ezen a terepen való körözgetéssel egészen meghökkentő szintemelkedést lehet elérni relatíve rövid távon. Így amíg a többiek még csak poénkodtak, én már magamban elhatároztam, hogy egyszer megrendezem a Galyavár 110-et. (A túra történetéről bővebben itt.)

- Rendeztél már korábban is teljesítménytúrát?

- Habár az utóbbi években segítőként (pontőrként, seprűként) részt vettem több túra szervezésében, valamint idén a BHTCS-n már kvázi segédrendezőként segítettem be, ez lesz az első igazi, saját rendezésű teljesítménytúrám. Nagyon remélem, hogy jól fog sikerülni!

- Milyen tanácsot adsz azoknak, akik azt fontolgatják, hogy indulnak a Galyavár 110-en vagy valamelyik résztávján?

- A komolyabb tapasztalattal rendelkezőknek a terep - habár nagyon technikás - nem fog különösebb nehézséget okozni, de akik még csak ismerkedőben vannak a túrázással, azoknak mindenképp azt javasolnám, hogy ahogy tudnak, készüljenek a meredek lejtőkre és a kemény, sziklás emelkedőkre. Akik pedig valamelyik hosszabb táv teljesítésére vállalkoznak, mindenképp készüljenek fejben: jó már előre belegondolni, hogy mit is jelent ugyanazt a bő hét kilométeres szakaszt hatszor vagy tizenötször megtenni egymás után a téli hidegben.

- A Kinizsi Százas, hazánk első és egyik legismertebb teljesítménytúrája mennyire (volt) meghatározó számodra?

- Abszolút. A Kinizsi 2008-as teljesítése igazi vízválasztó volt számomra. Ebben az évben kezdtem a teljesítménytúrázást, és mindössze pár 40-50 kilométeres túrával (habár ezek között volt Börzsöny Éjszakai és Mátrabérc is) a lábamban vágtam neki ennek a legendás kihívásnak. A rajtban nem is tudtam, hogy mit keresek én ott, nagyon ideges voltam, és rengeteg amatőr hibát elkövettem a túra alatt. Valahogy aztán mégis azon kaptam magamat, hogy kicsivel kevesebb, mint 18 óra alatt már a célban voltam. Habár teljesen rommá voltam a túra után, azért ez óriási élmény volt, és pár héttel később már az első száz kilométer fölötti mátrai túrámat tervezgettem.

- Melyik a kedvenc teljesítménytúrád?

- Sokaknak az első teljesítménytúrájuk marad az örök favorit, nálam ez valahogy nem így alakult. Habár már az első túrás évemben, 2008-ban is volt szerencsém egy mátrai 115-ös túrát teljesíteni a Via Dolorosa jubileumi rendezésének köszönhetően, az igazi Mátra 115-el csak már jópár másik túra teljesítése után volt szerencsém találkozni, mikor 2009-ben, a '90-es évek hagyományait felelevenítve újra elkezdték megrendezni. Ez szerelem volt első látásra: nekem személyes okokból a Mátra amúgy is abszolút favorit a hazai hegységek között, a túra pedig gyönyörű és kőkemény útvonala mellett egészen hihetetlen szervezettséggel büszkélkedhet. Aki még nem járt itt, talán el se tudja képzelni, de tényleg egészen elképesztően jó ez a túra. Akármi is van, ide mindig elmegyek. Remélem, hogy idén ötödszörre is teljesíthetem ezt a nagy kedvencemet.

- Mi volt életed legnehezebb túrája?

- Nem büszkélkedhetek olyan komoly statisztikákkal, mint sok más teljesítménytúrázó, de azért talán elmondhatom, hogy sok küzdelmes túra van a hátam mögött. Nehéz ezeket összehasonlítani, hiszen pár év leforgása alatt rengeteget tud fejlődni az ember, így előfordulhat, hogy egy sokkal keményebb túrát lazábban teljesít, mint egy ahhoz képest könnyebbet nem is olyan sok idővel azelőtt. Objektíve a legnehezebb túrám egészen biztos, hogy a Kazinczy 200 volt, a maga 206 kilométerével és 7300 méter szintemelkedésével. Ezzel 2011-ben próbálkoztam először, és pár tájékozódási malőrnek köszönhetően egy jó 15 kilométert rápakolva a távra sajnos 40 perccel kicsúsztam az 55 órás szintidőből. Tavaly szerencsére sikerült revansot vennem, és egészen magabiztosan teljesítettem a túrát 46 és fél óra alatt. Ennek külön is örültem, mivel nagy álmom volt egyszer két napon belül teljesíteni egy 200 km-es kihívást. Egyébként a Kazinczy nem csak a hosszú táv miatt igazán kemény: a terep sokszor meglepően durva - elég csak a Tolvaj-hegy szinte merőleges emelkedőjét vagy az északi zöld egyéb meredélyeit és bokatörő, avaros-köves szakaszait említenem. Mindemellett a táj szépsége és rendezők kedvessége itt is mindenért kárpótolja a résztvevőket. Amellett, hogy ez volt életem legnehezebb túrája, nagy kedvencem is lett a Kazinczy 200 a Mátra 115 mellett.

- Adtál már fel teljesítménytúrát?

- Igen, vicces módon éppen egy BHTCS-t, ami egy 14 évesen végigszenvedett Hanák Kolost leszámítva az első teljesítménytúrám volt. 2008-ban ezzel kezdtem bele a túrázásba. Pár ismerőssel indultunk el elég felkészületlenül, és mivel csak egyikünk tudott tájékozódni, miután egyik túratársunk nem bírta tovább, mindannyian együtt kiszálltunk. Mivel éreztem, hogy fizikailag ennél több lett volna bennem, éppen ez a kudarc motivált arra, hogy megpróbálkozzak másik, egyre nehezebb teljesítménytúrákkal. Ezután több túrát nem adtam fel, ahova beneveztem, azt így vagy úgy, de teljesítettem. Azóta szerencsére már többször sikerült teljesítenem BHTCS hosszabb távját is, az utóbbi két évben pedig már az asztal túloldalán tevékenykedek, irigykedve nézve a téli éjszakának nekivágó túrázókat. :)

- Mit gondolsz a túrazokni.hu oldalról?

- Nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Amilyen méreteket öltött mára a túrázó társadalom, abszolút van létjogosultsága a dolognak. Tetszik a minimalista dizájn, viszont a nagy hirdetéseket én egy kicsit zavarónak találom.

- Ha már túrazokni.hu... milyen lábbeli és túrazokni vált be eddig neked?

- Lábbeli tekintetében a futócipős iskolát követem: leginkább a lábamnál 1-1,5 számmal nagyobb, komoly csillapítással rendelkező aszfaltos futócipőben szeretek nekivágni a komolyabb távoknak. Zokni ügyben meglehetősen igénytelen vagyok, nyáron a legolcsóbb decathlonos futó bokazoknit szoktam használni, télen pedig sima (szintén legolcsóbb) pamutzoknikat. Nyári időben, ha éppen kényelmes vagyok, 100 fölötti túrákon valahol féltáv után zoknit cserélek, télen pedig ha nagy a hó, néha két zoknit húzok föl, hogy kevésbé fázzon a lábam a futócipőben. Valahol ebben is az alapvető túrafilozófiám tükröződik, amit ha most nem is fejtek ki részleteiben, de talán nem nagy egyszerűsítés azt mondani, hogy két alappillére az egyszerűség és az igénytelenség. Nem az a lényeg, hogy milyen cucc van rajtad, hanem az, hogy menj!

- Köszönöm szépen a beszélgetést!

- Nagyon szívesen!










címlap | túrafelszerelés | túralexikon | teljesítménytúra ajánló | túrabeszámolók, blogok | interjúk | hasznos túralinkek | túrakalkulátorok | játékok | könyvek

minden jog fenntartva! | ötlet, design, sitebuild: Cs. S.
impresszum | gy.i.k. | kapcsolat | ötleted, tartalmad van? | mi ez az oldal? | együttműködés | oldaltérkép
túrazokni.hu túraportál - nem csak túrazokni: minden, ami túrázás | 2013.